Kritikák

Vissza

Andrassew Iván: A graficista

Talán éppen húsz éve, életem első interjúját egy Tettamanti Béla nevű grafikusművésszel készítettem. Mert láttam a Di vatcsarnokban egy kiállitást, amelyen tíz fiatal karikaturista mutatkozott be. Nekem az ő munkái tetszettek a legjobban. Föl is kerestem. Jót beszélgettünk. Most, hogy az Átrium Hyatt első emeletén látható egy szép kis kiállítás a munkáiból, azt gondoltam, talán megint beszélgethetnénk egyet.

Húsz év alatt Tettás a legnevesebb gafikusművészek egyike lett. Mégpedig oly módon, hogy miközben már nem merném „karikaturistának” mondani, valójában ott van az első öt karikaturista között - persze senki nem tudja eldönteni, ki a legjobb.

Csak arra emlékszem abból a húsz éve volt - soha meg nem jelent - interjúból, hogy megje gyeztem: azért akartam vele beszélni, mert csak az ő képem nem tudtam röhögni, ám mégis azok maradtak meg bennem.

Akkor azt mondta - erre az egy szóra emlékszem - ő a „fifós” humort szereti. Van benső mosoly is.

Most jó nézni, hogy ebben kiteljesedett. Hogy két évtized alatt semmit nem tért el csak jobb és jobb lett. Mint azok az írók, akik mindig ugyanarról írnak, és az is lehet, hogy éle tük vége felé eljutnak az egy- mondatos novelláig.

Nem is véletlenül példálózok itt az írással. Tettás valójában ugyanazt csinálja, mint a jó publicista: elmond valamit a valóságról, aztán úgy beszél ugyanarról, mintha egy másik szemszögből nézné, míg végül a két szemszögből harmadik lesz.

Ha az ember nézi a képeit, azt gondolja, miért nem nekem jutott eszembe, hiszen én is vagyok olyan okos, mint ő. Mondhatnánk azt, hogy Tettás egy graficista.

Ezért aztán egyáltalán nem véletlen, hogy azelőtt, amikor még voltak olyan lapok, amelyeket esztétikailag és politikailag is vállalhatott egy direktben tüntetően nem politizáló rajzoló, Tettásnak sok munkája volt. A könyvkiadók is szívesen foglalkoztatták. Azelőtt, amikor még voltak könyvek.

Legalábbis olyanok, amelyekről a szerkesztők úgy gondolták, megérdemelnek néhány rajzot. Mert akkoriban még tudták - vagy volt pénzük arra, hogy tudhassák: a Tettamanti félék valamiképpen úgy avatkoznak a szövegbe, hogy adnak ugyan egy értelmezési lehetőséget, de az csak lehetőség marad, nem csorbítja sem az író, sem az olvasó utonómiáját.

Ez olyannyira igaz, hogy Tettás bevallotta nekem, igazán attól boldog, ha egy rajzát két általa tisztelt személy kétféle képpen értelmezi és mind a kettő szellemes.

Azt mondja, tudja, hogy a legtöbbet az újságoknak köszönheti. Főleg az Új Tükörnek.

Már amikor behívták, hogy állást ajánljanak neki, megérezte a nagy lehetőséget. Akkoriban egy múzeumban dolgozott, csak éjszakánként maradt ideje fifózni., Azt gondolta, ha fölveszik, nem lép többé liftbe. Azóta se lépett, pedig hol van már az Uj Tükör.

A lapnál meséhez, riporthoz, novellához kellett illusztrációkat csinálni, és ez inspirálta.

De tudomásul kellett, kell venni a saját műfaji korlátait: ez az, amiből nem lehet naponta tízet csinálni. Olyat nem, amit jó szívvel kiadna a kezéből. Ezért nem vitt soha rajzot a régi Ludasba, noha számos szerzőt nagyra becsült az ott dolgozók közül.

Olyan Újság meg ma már nincs ebben az országban, amelyik mondjuk havi hat rajzért rendes bért fizetne egy Tettásnak.

Én erre azt mondom, mert közhely, és azt nem illik mással kimondatni, hogy ez attól van, hogy nem ismerjük föl: a jó rajz a publicisztikával egyenértékű. De a miénk egy betűkultúra. (Ettől szénvednek a fotósok is.)

Fotósnak még meg-meg jelenik (jelent) egy-egy albuma, de hol vannak a grafikusok könyvei? Miért nem jelenik meg egy Tettamanti-album például, abból a számtalan rajzból, ami szétpergett az újságok lapjain:
pláne hogy most már Munkácsy-díjas?

Erre azt mondja, hogy össze fog állítani egy kötetet. Elviszi a kiadókhoz. És ha nem?
Akkor elviszi külföldre.
Baljóslat van ebben a mondatban.
Mert van egy humorral is bíró grafikusunk, akin én érzem, hogy már odáig jutott: pontosan tudja, mit tud. Ez nem is szükséges, nem is elégséges föltétele annak, hogy valaki nagyon jót csináljon, mégis ettől szoktak az emberek a legragyogóbb alkotói korszakukba lépni.
De ha nincs könyv, nincs Újság, nincs Tettás.
Még van. Még két hétig látható egy szállodában.