Kritikák

Vissza

Frank János : Képek szöveg nélkül

Dorottya Galéria, 2000. június 5.

TETTAMANTI majd három évtizede abszurd. Az abszurd lételeme, ehhez hozzátartozik, hogy a munkája telve van iróniával, humora rejtett. Sarokba vágta a közhelyszótárt, ironikus rajzait egy Buster Keaton-i minden mimika nélküli mosolytalansággal viszi végig. Magasrendű rajza korrekt, attitűdje a műszaki rajz precizitása. Gesztusai redukáltak, előadása mindig elegáns, tartózkodó, távolságtartó. Mindig fanyar. Jóformán csak fehér-feketében dolgozík, hol tustollal, hogy meg vékony ecsetjét mártja temperába; ha nagyritkán színez is, alig észrevenni. Az egyenletes éles határú fekete foltokat kiegészíti azok fehér negatívjai, mostanában egyre több viszont a mozgalmas ecsetrajz a művei között. Ritkán él a grafikában szokásos vonalrajzzal. Képeinek plaszticitása gazdag, hangsúlyozottak a perspektívák, felületeit apró vonalakkal, vagy máskor mintegy, poncoló modorban árnyékolja. Újságrajzai a legritkábban illusztrációk, könyvcímlapjai és a kötet belseje számára készített grafikái sem illusztrálják a szöveget. Képek szöveg nélkül az övéi. Makacsul kitart egyes kedvenc témái mellett, azokat ezerféle módon beszéli el, mivel az ő művészetében a téma csak keret a saját ikonográfiája, szimbolikája, attribútumai számára. Megpróbálom Tettamanti Béla munkáit tárgykörönként csoportosítani, nem félek tőle, hogy ez iskolás módszer volna. Hiszen az egyik legjobb művészettörténeti vaskos kötet, az 1943-ban megjelent Bortnyik—Hevesy—Rabinovszky: 2000. év festészete is témakörönként csoportosítja beláthatatlanul hatalmas műtárgy anyagát. T. B. témái közül főbb, leggyakoribb csak kiragadott példákat említek, azok képviselik a többit is.

Íme a témák némi elemzéssel:

[ALAK]
Az új Békés Pál kötet címlapján férfi akt, melyen a művész egy orvosi anatómiai atlasz tárgyilagosságával érezteti az izomzatot. A figura nyaka, feje helyén egy dió formájú agyvelőt (a két félteke fektetve) hurcol a vállán. Karjával segíti fenntartani a saját veleiét.

[TENYÉR]
Felfelé tartott, kifordított férfitenyér, hozzá egy női kéz, spárgával rákötve. Máskor két kéz fekete sziluettje a magasba tartva, ujjaival közrefog egy emberalakot, de ez az ugyancsak fekete alak a mellétől felfelé is egy kéz.

[ARC]
Szép fiatal nő, félprofilban, de két orra van, a szeme mégis csak kettő. Pontozó modorban festett kép, a nő hullámos erős szálú haja is domináns. A Ki Kicsoda logójaként elhíresült a két profil. Leírása egyszerű. Jobbról balra: egy fekete, kissé nyitott szájú, alighanem női árnykép, utána egy másik nem ugyanaz fehérben, a harmadik folt a fehér arc negatív formája, a fekete. Hogy két sötét fogja közre az egész kompozíciót. Az eredeti rajzon még azzal is eljátszott a művész, hogy a fehér arcot hegyre menő útnak nézze, melyen egy ember ballag fölfelé.

[ÉPÜLET]
Vonalmintásan satírozott háztetőben, akár egy bevágás (Einschnitt), egy geometrikus szakadék látszik a panelház görög kereszt alaprajzú udvara. Sok egyforma ablakot látunk az udvaron, nyilván ugyanilyenek az utcai homlokzaton is. Tettamanti képzelt házának mértanias idomai nem hasonlítanak a panelvárosra. Csak a lényegük ekvivalens. Vagyis T. B. folytatja a kockavárosok elleni filippikáit. Téglákból épített - a téglakötések törvénye szerint gondosan megszerkesztett falú - négyzetes alapú, magas ház, inkább torony, de csak a földszinten van két nyílás, csukott zsalugáteres ajtó és egy szem ablak. Följebb már nincsenek ablakok és ennek a háznak hiányzik a teteje, ide beesik az eső; de akkor minek a kapu? Ez Tettamanti paradoxona.

[KÖZLEKEDÉS]
Zsúfolt villamos, Krúdy illusztráció. Század eleji kalapos urak; elől, hátul kétoldalt kilógnak, kibuggyannak a vagonból. Még a tetején is ülnek. Ezt a tusfestményt, a művész vízióját a valóság lemásolta. Nemrég láttam a tévében egy indiai vonatot: az utazó tömeg ugyanolyan képet mutatott, mint ezen a rajzolt villamoson. Közlekedési eszköz volt a velocipéd is. A képen átlósan, rövidüléssel állította be a művész a járművet, azért hogy mutassa fejét, ami ugyancsak egy kerék - áttételeivel - „en face” fesse meg; így markánsabb. Az oldalról való ábrázolást fantáziátlannak tartotta. A régi kerékpár nem a fejében született meg, birtokosa egy valódi velocipédnek - valaha ült is rajta -‚ most, mint becses műremek őtt függ szobája falán. (Ez is hozzátartozik T. B. portréjához.)

[AGRÁRIUM]
A további három lapnak szabályt erősítő kivételként címei is vannak. Az első nagyobb grafikának a szüzséjét egy X forma belsejébe foglalhatjuk, vagyis két hegyesszögű, egyenlőszárú háromszög a csúcsaival érintkezik a kép felezővonalán. Az alsó forma belsejébe sorolva, lentről fölfelé: egy nyolciábú tehén, fölötte egy hatlábú, rajta megy egy négylábú. A fölső háromszögben ugyanaz, csak fordítva, mint a kártyán a figurák képei, testük, hátuk lefelé, lábaik a magasban. Az arány viszont immár: 4—6—8. Ilyen Tettamanti programzenéje. Az agrárium körébe tartozik a Politikus képe egyúttal. Elegáns férfi, csőnadrágban, a nyakán gallér, nyakkendő ám pávafeje van páva csőre, és páva teste gyönyörű tollazata a hátán, s utána úszik a pompás pávafarok. Itt nincs enigma ez egyszer.

Szépen rakott madárfészek peremén áll madárlábán egy kakas és hal hibridje halszájával éppen kukorékol, hátul talán már kopasztott halfarka. Nem véletlenül repült oda, hanem éppen akkor rakott le a fészek mélyére egy jókora szép fehér tojást. A népvándorlás kori régészet nevezi az ilyenféle állatalak kompilálást, görög+latin megnevezéssel zoomorf iunctio-nak.

Nem könnyű műfaj a Tettamantié, rajzain nem kell azonnal nevetni, megkívánják a néző együttműködését. Ez a grafikus se külföldi, se hazai mesternek, senkinek sem a követője.

Őt sem fogják követni.